Eljött a várva várt nap.

Korán ébredtem mint általában minden nap. Fejfájás gyötör de mindjárt veszek be tablettát. Szokatlan érzéseim vannak. Fél év csúszással végre itt az én napom. Jézus szerető testvére leszek. Vajon elég jó vagyok Istennek? Buta kérdés Isten Így szeret ahogy vagyok. A keresztségemre elhívtam a barátnőmet aki még az ezotéria fogságában van, de bízom benne, hogy Ő is eljut Istenhez. Eljön még a két lányom is Malinda és Kati. Melinda Istennel még csak ott tart, hogy van Valaki aki néha segit a bajban de nem szeretne mellé állni, de ellene sem akar szavazni. Meg kell vele értetnem nagyon ügyesen hogy csak két út van: Jsten útja vagy Sátán útja. Nincs köztes állapot. Kati lányom nehezebb tanítás lesz. Teljesen ateista felfogása van, Remélem, hogy a keresztségem szertartása a szivükben változást fog előidézni. Csak imádkozni tudok, hogy időben kész legyenekés ne vesszenek el a Sátán oldalán.

Van egy furcsa késztetésem amit a szentlélek irányít bennem. Képzeljék a fejembe telepedett, hogy szeretném az imaházunk függönyét kimosni mert nem tetszik az állapota. Világi ember számára ez nem fontos dolog. A tenni akarás a szolgálatok keresése lett fontos a minden napjaimban. Ismerősöm csitit, hogy minden feladatnak megvan a felelőse. De akkor az az ember miért nem látja a függöny piszkosságát?

Sok feladat, emberi rossz tulajdonságok kijavítása, az emberek /és minden ember/ szeretése, segítése. Sokkal többei kell a Bibliát forgatnom, tanulmányozni. Meg kell tapasztalnom, hogy a Biblia minden kérdésemre választ ad. Szeretnék segíteni a leendő keresztelkedőknek mert tudom a saját tapasztaatombóll, hogy mennyi kérdés és bizonytalanság van a fejükben. Elkezdek készülődni  napomra! A nap végét már lesz esélyem az üdvösséghez.