A keresztséghez vezető út.

Elkezdtem templomba járni. A Református Isten tisztelet ált közel hozzám. Voltam katolikus Isten tiszteleten is korábban de nem éreztem magaménak. Furcsán éreztem magam a szertartásokon, volt hogy végig folyt a könnyem és nem tudtam szabályozni. Most már tudom, hogy a szentlélek munkálkodott bennem. Egy két hetet ha kihagytam a templomba menést, óriási késztetést kaptam, hogy el kell mennem.

Így rendszeresen visszajártam a templomi misékre. Megismertem egy bájos hölgyet akinek nagy hite volt. Végül Ő nevelt és tanított az Igére. Tőle kaptam az én első Bibliámat. Elvitt engem az Adventista gyülekezetbe. Nagyon szerettem oda járni minden szombaton.

Megtanultam a szombat szerepét a hívő ember életében. Rájöttem a szentlélek sugalmára, hogy első legfontosabb dolgom megtanulni a tíz parancsolatot. Amikor már tudtam, probáltam nézni, hogy mennyit tudok betartani. Jött a következő sugalat, meg kell tanulnom a Miatyánkat. Kedves hölgy ismerősöm, a továbbiakban Mamának fogom hívni, mert pót anyukám lett. Kaptam kis könyveket, amit nagy gyorsasággal olvastam. Ma már ott tartok, hogy egyszerre több könyvet olvasok. Néha megállok es szépen egyenként be is fejezek egy- egy olvasmányt.